A balatoni tanfolyamról

Beszámoló a 2009. áprilisi szezonnyitó tanfolyamról

Rendhagyó módon most nem vendégeinktől, hanem egyik oktatónktól álljon itt egy beszámoló:

"A tanfolyam számunkra kicsit korábban kezdődik, csütörtökön, a kezdőnap reggelén korán érkeztünk, hogy a vízreszállás idejére minden elő legyen készítve. Mivel ez volt a szezonnyitó tavaszi tanfolyam, a szokásosnál több dolgunk volt, bár az előző napokban igyekeztünk mindent összeszerelni a hajók téli álma után. Az oktatóteremben összeraktuk a vetítővásznat, projektort, a kalózokat leponyváztuk, elővettük a vitorlákat, mentőmellényeket, és már kezdtek is érkezni az első vendégek. Péter koordinálta az autók beparkolását, hamarosan mindenki megérkezett. Az első délelőtt a szobák elfoglalásával, a program és a hajók megismerésével telt, majd az ebédszünet után következett az első vízreszállás. Elég jó friss szelünk volt, de hát milyen is legyen az idő áprilisban? Szerencsére nem volt túl erős, sőt még nekünk is élmény volt a hosszú tél után újra vízen lenni.
Első nap az iránytartást, kormánykezelést gyakoroltuk, mindenkinek jól ment. Sokan azt hiszik, hogy ez könnyű feladat, valójában oda kell figyelni, mert az autókon megszokott körkormánnyal ellentétben a vitorlások kormánya máshogy működik: ha jobbra mozdítom a rudat, a hajó balra megy és fordítbva. Ezt bizony meg kell szokni, de pontosan erre való az első nap. 6 órakor kötöttünk ki és a parton már vártak minket az üdvözlőitalok: iskolánkban hagyomány, hogy az első vízreszállás után (nem pedig előtte, ezt a sorrendet később is érdemes megszívlelni) közös koccintással ünnepeljük meg a vízi élet első lépéseit. A koccintanivaló az iskola hínárpálinkája, amelyet a téli időszakban készítünk el saját recept alapján, és kiváló relaxáló hatása van...:-) Voltak még rekesz sörök és persze üdítő is, no meg ropogtatnivaló, a hangulat hamar oldottá vált. Az első este az ismerkedéssel telik, még nem elméletezünk, majd másnap!
Következő napon szerencsénkre ismét jó szél fújt, az ejtéssel és élesedéssel ismerkedtünk, illetve a fordulással. Mik is ezek a manőverek? Az élesedés kanyarodás a szél felé (kisebb, élesebb szöget zár be a hajó a széllel) az ejtés pedig kanyarodás a széltől el. A fordulással pedig széloldalt lehet váltani, ha előzőleg a hajó jobbról kapta a szelet, fordulás után balról fogja kapni, segítségével akár meg is fordulhat a hajó. Aki délelőtt kishajókon gyakorolt, az ebédszünet után tőkesúlyos hajókra került és fordítva. Este következett az első elmélet, a Hajózási Szabályzat.első része. Ez a vízi kresz, egy vaskos jogszabály, amelyet jogászok írtak jogászoknak, hogy havária esetén ki lehessen deríteni, ki volt a felelős. Nem könnyű anyag, együtt kell értelmeznünk, hogy tanulható lehessen. Igyekszünk példákkal szemléletesen oktatni, illetve a projektoros technika is sokat segít, ahol lehet, képekkel mutatjuk be, miről is van szó. Az oktatógárda második este átsétált a közeli Sekli Pizzériába, a csapat egy részével itt találkoztunk is, mások a sétányt derítették fel.
A következő napokban sem volt panaszunk a hajtóanyagra, több alkalommal kapcsolták be a második fokozatot a viharjelzőn, szerencsére komoly vihar nem volt, csak erős szél. Az áprilisi nap és a szél hamar megkapta az arcokat, mindenki kezdett úgy kinézni, mint a rézbőrűek. Főleg az ajkakat fújta ki a szél, fogyott is a DM-ben az ajakír...Gyakoroltuk a perdülést (hátszeles irányváltás) és a fő vizsgamanővert, a vízből mentést, valamint a horgonyzást és a kikötéseket. A csomózással is jól haladtunk, minden nap megtanultunk két új csomót, és az első nap kiosztott gyakorlókötelekkel folyamatosan gyakoroltuk az előzőleg tanultakat. A gyakorlások között sokat beszélgettünk, ekkor derült ki, hogy van közöttünk két pilóta és több más érdekes foglalkozás űzője.
Ötödik napon tettünk egy túrát Tihanyba, gyönyörű volt a Balaton és az Apátság a tavaszi napfényben. Tihanyban lángost és sört ebédeltünk, néhányan fagylaltoztak. Visszafelé gyengült valamicskét a szél, de kitartott hazáig.
Ismétléssel és próbavizsgával zártuk a tanfolyamot, az eredmények azt mutatták, hogy nagyon érdeklődő, motivált csapat jött el az áprilisi szezonnyitó tanfolyamra, melyet az oktatók legalább úgy vártak már, mint a vendégeink. Jó szelet mindenkinek!"

Helga beszámolója a tanfolyamról

A vitorlástanfolyam díjnyertes beszámolóját Helga küldte, aki blogján képekkel és remek mesélő tehetséggel írta meg a tanfolyami élményeit... Ide kattintva olvashatjátok, magában is élmény!

Zoltán beszámolója a tanfolyamról

Én júliusban vettem részt a Kormányos tanfolyamon. Egyedül jöttem, nem ismertem senkit, de oktatónkat, Pétert egybõl kiszúrtam a parkolóban cserzett bõrszínérõl és a nyakában lógó narancssárga vízhatlan telefontokról, amit talán este sem tesz le A többiek megérkezése után, mielõtt a kikötõbe mentünk volna, Péter felvitt minket a közeli kilátóba, ahonnét szinte felülrõl láttuk a leendõ tanfolyam színhelyét, a Balaton keleti medencéjét. Gyönyörû tiszta idõ volt, élénk északi széllel, a késõbb nagynak tûnõ hullámok nem is látszottak fentrõl. Péter röviden mesélt a tóról, mutatta a veszélyes marás vonalat, majd megmutatta a körbe halványan látható kikötõket, Tihanytól Keneséig. A szállás elfoglalása után a Klubépületben - a résztvevõk visszafogottra sikerült bemutatkozásai után - megbeszéltük a programot, megkaptuk a tankönyveket, majd megnéztük a hajókat és a kikötõt (konyha, mosdók, egyebek). Ebédszünet után átöltözve a hajóknál találkoztunk, s a hajókkal, felszereléssel kezdtünk ismerkedni. Péter vitorlázó történetekkel tarkította a bemutatót, pl. Zsiga bácsi esetére a horgonykötéllel máig emlékszem, remélem, velem ez nem fog elõfordulni:. Kaptunk egy-egy kötéltekercset és ketten egy vitorlazsákot, s a fûre vonulva elõször a kötélmûveleteket kezdtük tanulni. A Palstek csomó hamar a kedvencem lett, a krokodilos történet és Stekk Pál legendája miatt. Aztán kettesével a vitorlahajtogatást gyakoroltuk, ez azért jóval könnyebb, mint ejtõernyõt hajtogatni. A nagy meleg miatt csobbantunk egyet a vízben, majd a hajókra vonultunk, s többször fel-le szereltük a vitorlákat, és sottokat kötözgettük. Sajnos póló és napolaj nélkül végeztem mindezt, de ennek csak este lettek következményei… Amikor mindez jól ment mindenkinek, délután megtörtént az elsõ vízreszállás. Bár a délelõtti erõs szél csökkent, számomra elég nagyok voltak a hullámok, szerencsére a feladat nem volt nehéz: a kormánykezelést tanultuk, irányt kellett tartani és kanyarodni szél felé, meg el a széltõl. Kezdett kiderülni, hogy milyen jó fejek a többiek, a megdõlt hajón a helycserék különösen mulatságosak voltak. Fél 7 körül szálltunk partra, bevallom, nagyon örültem, amikor oktatónk közölte, hogy elsõ este nincs elméleti oktatás, hanem helyette "ismerkedõ est" tûzrakással és sörözéssel. Talán a szél és a nap tette, vagy a jó hangulat és a sör, de 11 után vissza kellett vonulnom, ezzel a többiek is így voltak.

Másnap 9 órakor találkoztunk a hajóknál (ez volt a rendszer) és hamar vízre szálltunk. A szél nem volt valami élénk, de ez nem volt nagy baj, mert az elõzõ tömény nap miatt nem voltam valami friss, no meg a tegnapi "bõrpír" is lassította a mozgásomat. (ma beöltöztem és kentem is magam). Manõvereket tanultunk, elõször "csak úgy" aztán bóják között, jelesül az ejtést, élesedést, majd a fordulást. Délután befrissült a szél, volt is nagy öröm. Este elméleti foglalkozás következett, a Hajózási Szabályzat volt a téma. Elcsodálkoztam az anyag mennyiségén és töménységén de Péter vízirendõrös történetekkel enyhítette a jogi nyelvezetet. A tesztvizsga baljós árnya mindenesetre elõre vetült…

Harmadik nap délelõtt mérsékelt volt a szél, a halzolást tanultuk meg új manõvernek, meg az eddigieket gyakoroltuk be bójapályán. Harmadik nap délutánján az egyre élénkülõ szélben már kezdtek összeállni az alapmanõverek, de a szél tovább erõsödött (volt egy-két izgalmas dõlés) és a viharjelzést is kirakták, - méghozzá hamarosan a második fokozatot - így aznap 5 órakor befejeztük a gyakorlást. Péter - a rádió elõrejelzését hallván - közelgõ frontot emlegetett. A front erõs szél és esõ kíséretében este érkezett meg, amikor a klubépületben ültünk, ismét a HSz-t tanulva. Egy idõre abba is maradt a lecke, kiszaladtunk megnézni az ívben meghajló nyárfákat, de a záporzó esõ miatt csak az ajtóig mentünk… Aznap éjjel szobánkba hallatszott a kikötõben veszettül kolompoló árbocok hangja, és a villámok dörgése miatt nem irigyeltük oktatónkat, aki nem a klubépületben, hanem a számára kedvesebb hajón alszik.

Negyedik nap tomboló szélre ébredtünk, s bár az esõ elállt, hajózni nem lehetett a fütyülõ-sivító-dudáló szél erõssége miatt. Péter azt mondta, hogy ma valószínûleg nem hajózunk, ezt úgy próbáltuk ki, hogy kimentünk a móló szél felöli oldalára, "ráfeküdtünk" a szélre, s az szinte megtartott minket. Az eddigi napokban barátságos kékeszöld víz most barnás-szürkés színre váltott fehér habokkal. Oktatónk szerint ez a ráfekvõs módszer a tapasztalt hajósokat is a kikötõben marasztalja, ez profi szörfösöknek való idõ. Ezért elméleti oktatással kezdtünk, a Szabályzatot "ki is végeztük". Délután fürödtünk egyet, hullámba ugráló versenyt tartottunk. Hogy ne csak elméletezzünk, körbejártuk a hajókat (kb. 100 db van a kikötõben) s Péter típusismertetõt tartott, az érdekesebb hajók felszereléseit taglaltuk, meg ismét csomóztunk, hiszen a vizsgán azt is kérik. Ez után ismét elmélet következett. Este -mivel a tanulást ma alaposan kipipáltuk - együtt átvonultunk egy vitorlázók által kedvelt pizzériába, ahol kezdetben Péter ragadta magához a szót tengeri és balatoni történetekkel, majd a sörökkel a csoport mesélõkedve is megjött, eléggé belehúztunk az éjszakába.

Reggelre szerencsére - mindenki örömére - enyhült a szél, bár maradt bõven. Péter szerint ilyen jó szélben nem manõvereket gyakorolni érdemes, hanem inkább "hosszút kell menni". A programunkban amúgy is szerepelt egy vitorlás túra, ezért - a szélirányt is figyelembe véve - Tihanyt tûztük ki célul. Beöltöztünk, mentõmellényt húztunk és nekiindultunk a félsziget felé. Nekem ez volt a legnagyobb élmény, óriásit hajóztunk, felcsaptak a hullámok, vizesek lettünk, de nagyon mentünk. (itt kell megjegyeznem, hogy én otthon, csomagoláskor beraktam a listán szereplõ gumicsizmát, ami most nagyon jól jött, hiszen a cipõm nem lett csurom vizes). Eleve reffelt vitorlákkal indultunk, de menet közben, egy csendesebb helyen, a part takarásában a vízen is gyakoroltuk a vitorlakurtítást. Késõ ebédidõtájban érkeztünk meg Tihanyba, az Apátság alatti kikötõbe. Az eddigi erõs szeles útra, no meg a hibátlanul sikerült kikötésre való tekintettel kapitányunk egy kedves hajós szokással ismertetett meg bennünket, a manõverslukkal, méghozzá saját fõzésû almapálinkájából. A kikötõhellyel szemközti lángosozóban alaposan beebédeltünk, majd felsétáltunk a templomhoz, ahonnét Badacsony felé is ellátni. A szél tovább gyengült, ezért többet nem is sétáltunk, hamar hajóba szálltunk és elindultunk visszafelé. Útközben az egyik fõ vizsgafeladatot, a vízbõl mentést gyakoroltuk, rengetegszer, egymás után. Ez igen nagy odafigyelést igényel, jól el lehet fáradni közben, ezért horgonyzási gyakorlat következett (szintén tananyag) amit a hajó körüli úszkálással tettünk emlékezetessé. A tegnapi vihar jól lehûtötte a vizet, de nem volt hideg. A vízbõl mentésekkel és a horgonyzással jól elment az idõ, és a szél is alábbhagyott, lassan csorogtunk távoli kikötõnk felé. Hogy hasznosan töltsük az idõt, az esti tanórát elõrehoztuk, és a fedélzeten körbeülve - miközben váltva kormányoztunk - tudtuk le az esti leckét. Már bõven sötét volt, amikor kikötöttünk, így kicsit az éjszakai vitorlázásba is belekóstoltunk, ami oktatónk szerint amúgy a haladó tanfolyam egyik gyakorlata. Az éjszakai kikötés is érdekes volt, egész más így a kikötõ. Mivel a visszaúton megvolt a ma esti tanulás, ezért közkívánatra ismét tábortüzet raktunk, bedobva a közösbe az addigi maradék élelmiszereket és söröket (a benzinkúton egy különítményünk étel-italpótlást is vásárolt, amíg a többiek a tüzet élesztették).

Hatodik nap - rádöbbentünk, hogy a búcsúnap is egyben - gyenge szelünk volt és nagyon meleg. A kikötõ közelében maradva a vizsgafeladatokat gyakoroltuk rogyásig, meg a kikötõi manõvereket, vitorlával és motorral. Délután négy felé teljesen leállt a szél, talán így búcsúztatott minket. Leszereltük a hajókat, úsztunk egyet, majd csomagjaink összeszedése után elbúcsúztunk, de nem hosszú idõre, hiszen a vizsgán hamarosan találkozunk.

A tanfolyam összefoglalásaként azt mondhatom, hogy nagyon sokat tanultunk, nagyon tetszettek a hajók, könnyû volt õket kezelni, jó és sûrû volt a program, a társaság kiváló, és az idõjárásra sem lehetett panaszunk: a Balaton szinte minden arcát megmutatta. Fõleg közepes szelünk volt, ami jó gyakorlóidõ, de láttunk vihart (ez sajnos egy napra befékezett minket) hajóztunk egy nagyot erõs szélben és láttunk szélcsendet is.