A balatoni tanfolyamról

Köszönöm nektek ezt remek pár napot egy új ablak nyílt meg előttem! Azt gondolom ezt akár a többiek nevében is mondhatom.

Haza felé az M7-n a érdi emelkedőnél majdnem HAVARIÁBA kerültünk. Egy ezüst Opel Astra tipusú kisgéphajó horgonyzott a középső sávban árbócfény nélkül. Szerencsére a Laci kapitány még az utolsó pillanatban észre vette - bár nagyon elvoltunk mélyedve a HSZ rejtelmeibe – és hirtelen eltolva magától a kormányt élesedve a szél felé rám kiáltott, hogy fékezzek a bummal. Így sikerült a „bummot” és az illetékes hatóságok részvételét megúszni. Ez után már 11-s látszólagos (menet) széllel simán haza értünk.

Szia Péter,

Csak azért írok, mert a hétvégén meg volt az első hajóbérlésünk. Az egész utat 'rögzítettem' GPS-szel, és gondoltam, elküldöm neked a nyomvonalat, mert talán érdekes lehet valamelyik cikkedhez. Néhány gondolat:

1. A kikötőből kiállás és a kikötés is nagyon szépen ment - nagyon hasznosak voltak a tanácsok és az ilyen irányú gyakorlás.

2. A tanfolyamon és a vizsgán erőltetettnek érzett verbális instrukciók ('Perdülésre felkészülni!' stb.) nagyon hasznosnak, sőt, elengedhetetlennek bizonyultak a tényleges vitorlázás során.

3. A csatolt nyomvonal (sajnos hazafelé úton lemerült a GPS) szerintem azért érdekes, mert szemléletesen mutatja a 'cirkálást', mint a széllel szemben haladás egyetlen (?) módját. A tihanyi szorosban a keletitől a nyugati medence felé haladva természetesen szembeszél volt, és látható a képen, hogy elég 'munkás' volt az áthaladás! :)

Mégegyszer köszönöm a tanfolyamot, üdv, és jó szelet, Gábor

Szia Péter, gondoltam, megírom, hogy tegnap a vitorlássuliból 12-en kibéreltünk jollékat (szabi hozta a sajátját), meg egy nagyot Alsóörsön, és egész nap hajóztunk, versenyeztünk stb.

egész jól ment :) legalábbis nagy bénázásra számítottunk, de a kis szelecskében minden zökkenőmentesen ment, és egyszer sem borultunk...

Nemrég abban az élményben lehetett részem, hogy a postán átvehettem a hajós jogsimat. Ezúton szeretném megköszönni Péternek, Imrének és Bucinak az alapos felkészítést, továbbá a mancsaft tagoknak a közreműködést, a vizsga és az oktatás során. A vizsga bizony kemény volt, nyaralásra kevés idő jutott, de mindenkinek kívánok a továbbiakban kellemes élményeket a vízen.

Sziasztok, Vitorlástársak!

Mellékelve küldöm a fotókat kicsiben, de ha valakinek kell rendes méretben is, akkor amelyiket szeretné, azt átküldöm, csak a küldhetőség miatt csökkentettem a méreteket.

Péternek és csapatának tényleg köszönet a professzionális és élvezetes felkészítésért, valamint a vitorlás életforma bemutatásáért és megszeretetéséért. Nekem személy szerint a legjobban azok a kis pluszok tetszettek a „tanításokban”, hogy hány mg Coli baktérium…, csak vicceltem, most komolyan a legjobbak azok a kis vitorlás életképek és viselkedési módok tetszettek, hogy az egész éppen aktuálisan velünk vitorlázó társaság élményekkel teljes, teljes értékű résztvevő és újból és újból vitorlázni vágyó emberekké válhassanak és ezáltal mi is jó kapitányok lehessünk, persze sok gyakorlás után.

Mindenkinek jó szelet remélhetőleg együtt is, mert szerintem is jó kis csapattá váltunk…

Köszönjük a bérlési infókat. Egy nagyon friss élményről egy beszámoló:

Tegnapi nap bérelt Dyas tőkesúlyos kabin nélküli hajóval (kb. 7 m-es), megtörtént az első önálló vitorlázásunk. Izgalmas volt, és egyben tanulságos is. Főként az az új, hogy mindent magadnak kell megtervezni, senki sincs, aki megmondja, hogy mikor, mit kell csinálni.

A legnehezebb talán a ki- és behajózás a kikötőbe, hiszen ismeretlen hely, ismeretlen hajó, nem tudod mihez nyúlj, mi a következő lépés, minden más mint a tanfolyamon.

A legnagyobb tanulsága a napnak az volt, hogy nagyon fontos (talán a legfontosabb) az előkészítés, és a tervezés, indulás előtt nagyon alaposan átnézni, hogy melyik kötél mire való, melyikkel milyen dolgod lesz és milyen lépésekben. Megtervezni a kihajózást, átgondolni a lépéseket pontról pontra.

Mi elkövettünk egy hibát a kikötésnél, hogy a tanultakkal ellentétben a kikötőben nem kötöttük cölöphöz a hajót, és úgy akartuk felhúzni a vitorlát. Ezzel csak azért volt baj, mert amikor megakadt a nagyvitorla a felhúzás során, már nehéz volt korrigálni, hiszen a hajó ilyenkor irányíthatatlan, és elsodródsz.

Egy kis segítség után aztán cölöphöz kötve, már sokkal könnyebben ment minden, és a pihenő utáni második indulásnál, már minden programozottan működött.

Gyönyörű napos, és viszonylag erős (2-3-as) szélben, nagy hullámokban iszonyatosan jót hajóztunk.

Látom összefoglaltad a vizsga tapasztalatokat,a vitorlásleckén belül! Nagyon jo,nagy segitség az uj leendö kishajovezetöknek.Saját tapasztalatok..... Sokat beszélgettem a többiekkel,és senki nem gondolta hogy ilyen hosszu lesz a vizsga. Érdemes a várakozási idöt olvasással tölteni,az utolso esti oránkon inkább a szobeli témákat beszéltük át mondtad a térnyerést,és sok mindent,a szobeli vizsgán ezek az infok jol jöttek! A vizsgáztatok örültek a saját tapasztalatoknak,legyen az tanfolyami,v,egyb. Szerintem ami nagyon fontos a Teszt! Nekem 2 hibám volt,és ugy kezdték a szobelit hogy szép tesztirás volt,és a 2 hibát beszéltük át,és a többit hagyták elmondani. A teszt a nagy vizválaszto!

A teszben volt minden féle a 3 pontosnál:nekem a 301,valakinél a 303.as,és csak fényjelzéses volt az egyirányu átjáro táblás, volt hajót vizre bocsátani,és partra huzni tilos tábla, kitérési szab 2.rész 9,Beaufort-skála, zsilipes kérdés, környezetvédelmi kérdés. A szobelin amit tudunk azzal kezdjünk, igy az utolso kérdésekre alig jut idö! A gyakorlatnál a határozott kapitányi irányitás!

Nagyon jo volt hogy a teszt után összehivtad a csapatot,jot tett! Nagyon jol megszerveztétek a tanfolyamot!Megértök és Türelmesek voltatok, köszönjük! Várjuk a következö vitorlásleckét!:)))

Szia Péter!
Szeretnék köszönetet mondani Nektek a Füreden töltött egy hétért, a profi szervezésért. Voltam már egy-két "felnőttoktatási" rendszerrel kapcsolatban, de azt kell mondanom, hogy a képzésetek előkészítése, a program összeállítása, a lebonyolítás és az egész működésetek emberi és szakmai nívója egészen fantasztikus volt. Az ott töltött idő alatt többször szóba került közöttünk ez, és mindenkinek ez volt a véleménye. Szóval köszönjük, csodás volt minden....

Érdeklődöm, hogy esetleg van-e rá esély hogy az ősszel tartotok haladó tanfolyamot. No nem mintha haladónak gondolnánk magunkat, de jó lenne oktatóval minél többet gyakorolni, és azt hiszem hogy egy ilyen intenzív gyakorlás mindennél többet érne.

Küldök Neked egy anyagot a hivatalos újraélesztési protokollról, amiből szerintem az első folyamatábra a lényeg. Ez összefoglalja, hogy ma hogyan is kell végezni laikus újraélesztést. Az autóvezető tanfolyamokon már ezt használják. Ha kell szívesen segítek az elsősegély vizsgakérdésekre készített, az újraélesztésre vonatkozó válaszok korrekciójában. Abban az anyagban szerintem egy helyen kellene még pontosítani: a 15. kérdés az "artériás szorítókötés"-re vonatkozik. Ez ma már szigorúan tilos (ahogy a Bokor-féle könyv is írja). A válaszban talán egy mondatot megérne ez is. A válasz további része ugyan tökéletes, de az nem a szorítókötésre vonatkozik, hanem az un. artériás nyomópontokra. Az artériás nyomópontok mellett az artériás nyomókötésről kellene szerintem itt írni egy fél mondatot.

Még egyszer köszönünk mindent, remélem még találkozunk!

Jó szelet!

Szia Péter,
Még egyszer köszönöm a kiemelkedő segítségeteket és türelmeteket amit felénk mutattatok. További jó munkát és jó szelet kívánok Nektek, de addig is pár jobb képet küldök!

Nem tudnád megmondani, hogy mikor kapjuk meg a vezetoi igazolványt? Mikor mentek a tengerre idén és jovore kora tavasszal? Szeretném megköszönni Neked és csapatodnak a tanfolyamot, segítséget és hogy tényleg kedvet kaptam hozzá, ugyanis az elején inkább csak próbálgattam magam...

"A kikötő bejáratánál már messziről kiszúrtam egy kis csoportot…nem a mostanság oly divatos tűntetők táborának néztek ki uh levontam a következtetést hogy csakis a lelkes vitorlázós csapat lehet. Megérkezett Péter is, akinek nagyon úgy tűnik nagyon jó a névmemóriája mert sztem elsőre megjegyezte mindenki nevét (de az is lehet hogy tanfolyamkezdés előtt úgy magolta a névlistát mint mi fogjuk hamarosan a hajózási szabályzatot(?). Miután mindenki betelepedett a szobákba, kicsit ismerkedtünk, átbeszéltük hogy mik lesznek vizsgán, mire kell figyelni majd meglestük a szép kis vitorlásokat is amiket az elkövetkezendő napokban megpróbálunk nem felborítani.

Ebéd után egyből be lettünk dobva a mély vízbe. Megtanultuk a vitorlás részeit meg egy két hiperhasznos csomót is, amit megköt az ember egyszer jól, kétszer jól, vár öt percet és konstatálja hogy gőze sincs hogy hogy kell jól megkötni. Kicsit vitorláztunk is a kifejezetten kezdők részére megrendelt szélben. Este megúszuk az elméleti okítást és helyette sört és hínárpáleszt kaptunk. Itt szeretném megjegyezni hogy ebből rendszert kéne csinálni!

Hát nem indult valami jó idővel a 2. nap. Elég hideg volt és fújt is a szél rendesen. Péter szerint kellemes sportos volt a szél a kalózban ülve viszont inkább orkán erejű gyilkos szélviharnak tűnt. Uh részemről ment a para ezerrel. A kis kalózok csak úgy hasították a vizet míg én próbáltam ráérezni hogy hogy nem fogunk felborulni de valahogy nem ment ki az fejemből hogy mindjárt milyen hideg lesz a víz……… Fordulási gyakorlat volt a feladat ami párszor sikeres perdülésbe csapott át (természeten így akartam! …nem azért perdültünk mert nem tudom hogy melyik a jobb és melyik a bal kezem ….) Dél körül olyan vizesen másztunk ki a hajókból hogy otthon nem győztem magyarázni hogy nem nem borultam bele……(azt nem említettem hogy néha nem sok kellett hozzá).

A délelőtt folyamán értelmet kapott a vízhatlan nadrág uh délutánra érdekes módon mindenki bőröndjéből előkerültek a vízálló ruhák, gumicsizmák. A tőkesúlyos hajókon azért könnyebb volt valamivel az élet. Állítólag ezeket nem nagyon lehet felborítani….na azt majd meglátjuk....nem ismernek itt a fiúk még engem. A szél még jobban esősödött nap végére ami a Buci és Imre kapitányok által irányított tőkesúlyos hajókon felettébb kellemes volt, akik viszont a kalózokon ültek azok kaptak kis ízelítőt az igazi hajós életből.

Miután mindenki sikeresen túlélte az elmúlt évek sztem legnagyobb viharát, az esti órákban Péter megpróbálta belénk verni a hajózási szabályzatot. Egész jól megy neki a kínaiból magyarra történő fogdítás J. Azért meg kell jegyeznek hogy ez a HSZ nem semmi. Kicsit korábban belekukkantottam már és találtam olyan kérdést amit barátaimmal 1óra alatt sem sikerült megfejtenünk. Ahányan voltunk annyi válasz született hogy mit is akarnak kérdezni, magáig a válaszig el sem jutottunk. Azóta találtam még párat – lát egy piros fényt, felette két fehéret egy vonalban, alatta sárga és legalul két nagy foszoreszkáló zöld. Kérdés : hány éves a kapitány? –és ez még a könnyebbek közül egy. Van amihez kép is van. Fekete háttér sok ronda kis ponttal, apukám szerint UFO-k.....

Péntekre végre szépen kisütött a nap, a hurrikán sem tombolt már és megérkezett a jó kis barnulós idő. A mai perdülési gyakorlathoz tökéletes idő volt. Ez már a tegnap véletlenszerű gyakorlás után tutijól ment, csakúgy mint a hasznos csomók amik megkörése az asztalra helyezett bikán már nagyon tudtuk, viszont trükkös módon a hajókon vízszintesen, féloldalasan áll a bika és valahogy a kötél is mindig rossz oldalról jön.....uh azért néha okoz még némi fejtörést hogy merre is kéne tekergetni a kötelet hogy vm csomó szerű jöjjön ki belőle. Viszont sok mindent egész jól megtanultunk már a seklit sem vm stikli szerű kütyünek hívtuk.

A többi napon is nagyon szép időnk volt. Olyannyira hogy Rékaval (csak mi voltunk ketten csajok a csapatban!) mikor kiderült hogy egy hajóra kerültünk még fel sem léptünk a fedélzetre , már azon keztünk osztozkodni hogy ki hol fog napozni. Nem is értem miért nem vittek régen nőket a hajókra.......aztán sajna nem lett napozás mert a fiúk kegyetlen módon befogtak minket is a melóba.

Vasárnap pókerpartyval és borozgatással zártuk az estét, ahol „nemtudokpókerezni Réka” el is vitte a zsetonjaim felét...... A jól sikerült végigdorbézolt este után kicsit nehézkesent ment a másnapi kelés, de azért csak sikerült felkászálódni időben a hajókra és csinálni pár mentési gyakorlatot. Hát szegény puffer belefulladt párszor a vízbe de azért sokszor meg is mentettük. Minden esetre az az érzésem ha nálam egyszer valaki vízbe esik az jóbban teszi ha kiúszik szépen a partra, nem biztos hogy jó ötlet hogy megvárja míg én kimentem......

Péternek, Buci illetve Imre kapitányoknak és Dávidnak köszönjük a sok türelmet és odaadást amível okítgattak minket. Sztem mindenki nagyon jól érezte magát és kár hogy ilyen gyorsan elment az idő......"

Szia Peti!
Nem akarom rabolni az idődet, de pár szóban elmesélném az első vitorlás élményünket... Most a hétvégén kibéreltem egy Balaton 25-s vitorlást Balatonszemesen. Szombat reggel levágtattunk a párommal Szemesre átvettük a hajót és már indultunk is. A szél elég gyenge raumos volt olyan ÉNyi. Ezzel leginkább Tihanyt céloztuk meg.

Kb. 3 és 1/2 órás út után teljes szélcsend a tihanyi kompnál még motorozni is kellett. 3-4 magasságában kikötöttünk a Tihanyi Mahart kikötőben. Kis délutáni séta az Apátságnál és egy esti vacsora után, nyugovóra tértünk. Másnap teljes szélcsend 10 óra még mindig... 11 magasságában enyhe hátszéllel indultunk vissza Földvár irányába. Gyenge hátszél, mansaft a párom kitartóan támasztotta a fockot hátszelezéshez nem sok sikerrel. A tihanyi átkelőnél most nem használtunk motort, önerővel átcsusszantunk a komp után. Ismét szélcsend....Földvártól Szárszóig enyhe negyedes szél kerekedett amivel meglódultunk egy 3 csomó körüli sebességre. Az utolsó kilométert viszont csak motorral tudtuk megtenni, mert már vártak a kikötőben. Beállás hajóátadás és irány Bp. Azért a vitorlaállításokat lehetett gyakorolni, reméljük a következő szelesebb lesz, akkor már visszük a lányomat is.

Rendhagyó módon most nem vendégeinktől, hanem egyik oktatónktól álljon itt egy beszámoló:

"A tanfolyam számunkra kicsit korábban kezdődik, csütörtökön, a kezdőnap reggelén korán érkeztünk, hogy a vízreszállás idejére minden elő legyen készítve. Mivel ez volt a szezonnyitó tavaszi tanfolyam, a szokásosnál több dolgunk volt, bár az előző napokban igyekeztünk mindent összeszerelni a hajók téli álma után. Az oktatóteremben összeraktuk a vetítővásznat, projektort, a kalózokat leponyváztuk, elővettük a vitorlákat, mentőmellényeket, és már kezdtek is érkezni az első vendégek. Péter koordinálta az autók beparkolását, hamarosan mindenki megérkezett. Az első délelőtt a szobák elfoglalásával, a program és a hajók megismerésével telt, majd az ebédszünet után következett az első vízreszállás. Elég jó friss szelünk volt, de hát milyen is legyen az idő áprilisban? Szerencsére nem volt túl erős, sőt még nekünk is élmény volt a hosszú tél után újra vízen lenni.
Első nap az iránytartást, kormánykezelést gyakoroltuk, mindenkinek jól ment. Sokan azt hiszik, hogy ez könnyű feladat, valójában oda kell figyelni, mert az autókon megszokott körkormánnyal ellentétben a vitorlások kormánya máshogy működik: ha jobbra mozdítom a rudat, a hajó balra megy és fordítbva. Ezt bizony meg kell szokni, de pontosan erre való az első nap. 6 órakor kötöttünk ki és a parton már vártak minket az üdvözlőitalok: iskolánkban hagyomány, hogy az első vízreszállás után (nem pedig előtte, ezt a sorrendet később is érdemes megszívlelni) közös koccintással ünnepeljük meg a vízi élet első lépéseit. A koccintanivaló az iskola hínárpálinkája, amelyet a téli időszakban készítünk el saját recept alapján, és kiváló relaxáló hatása van...:-) Voltak még rekesz sörök és persze üdítő is, no meg ropogtatnivaló, a hangulat hamar oldottá vált. Az első este az ismerkedéssel telik, még nem elméletezünk, majd másnap!
Következő napon szerencsénkre ismét jó szél fújt, az ejtéssel és élesedéssel ismerkedtünk, illetve a fordulással. Mik is ezek a manőverek? Az élesedés kanyarodás a szél felé (kisebb, élesebb szöget zár be a hajó a széllel) az ejtés pedig kanyarodás a széltől el. A fordulással pedig széloldalt lehet váltani, ha előzőleg a hajó jobbról kapta a szelet, fordulás után balról fogja kapni, segítségével akár meg is fordulhat a hajó. Aki délelőtt kishajókon gyakorolt, az ebédszünet után tőkesúlyos hajókra került és fordítva. Este következett az első elmélet, a Hajózási Szabályzat.első része. Ez a vízi kresz, egy vaskos jogszabály, amelyet jogászok írtak jogászoknak, hogy havária esetén ki lehessen deríteni, ki volt a felelős. Nem könnyű anyag, együtt kell értelmeznünk, hogy tanulható lehessen. Igyekszünk példákkal szemléletesen oktatni, illetve a projektoros technika is sokat segít, ahol lehet, képekkel mutatjuk be, miről is van szó. Az oktatógárda második este átsétált a közeli Sekli Pizzériába, a csapat egy részével itt találkoztunk is, mások a sétányt derítették fel.
A következő napokban sem volt panaszunk a hajtóanyagra, több alkalommal kapcsolták be a második fokozatot a viharjelzőn, szerencsére komoly vihar nem volt, csak erős szél. Az áprilisi nap és a szél hamar megkapta az arcokat, mindenki kezdett úgy kinézni, mint a rézbőrűek. Főleg az ajkakat fújta ki a szél, fogyott is a DM-ben az ajakír...Gyakoroltuk a perdülést (hátszeles irányváltás) és a fő vizsgamanővert, a vízből mentést, valamint a horgonyzást és a kikötéseket. A csomózással is jól haladtunk, minden nap megtanultunk két új csomót, és az első nap kiosztott gyakorlókötelekkel folyamatosan gyakoroltuk az előzőleg tanultakat. A gyakorlások között sokat beszélgettünk, ekkor derült ki, hogy van közöttünk két pilóta és több más érdekes foglalkozás űzője.
Ötödik napon tettünk egy túrát Tihanyba, gyönyörű volt a Balaton és az Apátság a tavaszi napfényben. Tihanyban lángost és sört ebédeltünk, néhányan fagylaltoztak. Visszafelé gyengült valamicskét a szél, de kitartott hazáig.
Ismétléssel és próbavizsgával zártuk a tanfolyamot, az eredmények azt mutatták, hogy nagyon érdeklődő, motivált csapat jött el az áprilisi szezonnyitó tanfolyamra, melyet az oktatók legalább úgy vártak már, mint a vendégeink. Jó szelet mindenkinek!"

A vitorlástanfolyam díjnyertes beszámolóját Helga küldte, aki blogján képekkel és remek mesélő tehetséggel írta meg a tanfolyami élményeit... Ide kattintva olvashatjátok, magában is élmény!

Én júliusban vettem részt a Kormányos tanfolyamon. Egyedül jöttem, nem ismertem senkit, de oktatónkat, Pétert egybõl kiszúrtam a parkolóban cserzett bõrszínérõl és a nyakában lógó narancssárga vízhatlan telefontokról, amit talán este sem tesz le

A többiek megérkezése után, mielõtt a kikötõbe mentünk volna, Péter felvitt minket a közeli kilátóba, ahonnét szinte felülrõl láttuk a leendõ tanfolyam színhelyét, a Balaton keleti medencéjét. Gyönyörû tiszta idõ volt, élénk északi széllel, a késõbb nagynak tûnõ hullámok nem is látszottak fentrõl. Péter röviden mesélt a tóról, mutatta a veszélyes marás vonalat, majd megmutatta a körbe halványan látható kikötõket, Tihanytól Keneséig. A szállás elfoglalása után a Klubépületben - a résztvevõk visszafogottra sikerült bemutatkozásai után - megbeszéltük a programot, megkaptuk a tankönyveket, majd megnéztük a hajókat és a kikötõt (konyha, mosdók, egyebek). Ebédszünet után átöltözve a hajóknál találkoztunk, s a hajókkal, felszereléssel kezdtünk ismerkedni. Péter vitorlázó történetekkel tarkította a bemutatót, pl. Zsiga bácsi esetére a horgonykötéllel máig emlékszem, remélem, velem ez nem fog elõfordulni:. Kaptunk egy-egy kötéltekercset és ketten egy vitorlazsákot, s a fûre vonulva elõször a kötélmûveleteket kezdtük tanulni. A Palstek csomó hamar a kedvencem lett, a krokodilos történet és Stekk Pál legendája miatt

. Aztán kettesével a vitorlahajtogatást gyakoroltuk, ez azért jóval könnyebb, mint ejtõernyõt hajtogatni. A nagy meleg miatt csobbantunk egyet a vízben, majd a hajókra vonultunk, s többször fel-le szereltük a vitorlákat, és sottokat kötözgettük. Sajnos póló és napolaj nélkül végeztem mindezt, de ennek csak este lettek következményei… Amikor mindez jól ment mindenkinek, délután megtörtént az elsõ vízreszállás. Bár a délelõtti erõs szél csökkent, számomra elég nagyok voltak a hullámok, szerencsére a feladat nem volt nehéz: a kormánykezelést tanultuk, irányt kellett tartani és kanyarodni szél felé, meg el a széltõl. Kezdett kiderülni, hogy milyen jó fejek a többiek, a megdõlt hajón a helycserék különösen mulatságosak voltak. Fél 7 körül szálltunk partra, bevallom, nagyon örültem, amikor oktatónk közölte, hogy elsõ este nincs elméleti oktatás, hanem helyette "ismerkedõ est" tûzrakással és sörözéssel. Talán a szél és a nap tette, vagy a jó hangulat és a sör, de 11 után vissza kellett vonulnom, ezzel a többiek is így voltak.

Másnap 9 órakor találkoztunk a hajóknál (ez volt a rendszer) és hamar vízre szálltunk. A szél nem volt valami élénk, de ez nem volt nagy baj, mert az elõzõ tömény nap miatt nem voltam valami friss, no meg a tegnapi "bõrpír" is lassította a mozgásomat. (ma beöltöztem és kentem is magam). Manõvereket tanultunk, elõször "csak úgy" aztán bóják között, jelesül az ejtést, élesedést, majd a fordulást. Délután befrissült a szél, volt is nagy öröm. Este elméleti foglalkozás következett, a Hajózási Szabályzat volt a téma. Elcsodálkoztam az anyag mennyiségén és töménységén de Péter vízirendõrös történetekkel enyhítette a jogi nyelvezetet. A tesztvizsga baljós árnya mindenesetre elõre vetült…

Harmadik nap délelõtt mérsékelt volt a szél, a halzolást tanultuk meg új manõvernek, meg az eddigieket gyakoroltuk be bójapályán. Harmadik nap délutánján az egyre élénkülõ szélben már kezdtek összeállni az alapmanõverek, de a szél tovább erõsödött (volt egy-két izgalmas dõlés) és a viharjelzést is kirakták, - méghozzá hamarosan a második fokozatot - így aznap 5 órakor befejeztük a gyakorlást. Péter - a rádió elõrejelzését hallván - közelgõ frontot emlegetett. A front erõs szél és esõ kíséretében este érkezett meg, amikor a klubépületben ültünk, ismét a HSz-t tanulva. Egy idõre abba is maradt a lecke, kiszaladtunk megnézni az ívben meghajló nyárfákat, de a záporzó esõ miatt csak az ajtóig mentünk… Aznap éjjel szobánkba hallatszott a kikötõben veszettül kolompoló árbocok hangja, és a villámok dörgése miatt nem irigyeltük oktatónkat, aki nem a klubépületben, hanem a számára kedvesebb hajón alszik.

Negyedik nap tomboló szélre ébredtünk, s bár az esõ elállt, hajózni nem lehetett a fütyülõ-sivító-dudáló szél erõssége miatt. Péter azt mondta, hogy ma valószínûleg nem hajózunk, ezt úgy próbáltuk ki, hogy kimentünk a móló szél felöli oldalára, "ráfeküdtünk" a szélre, s az szinte megtartott minket. Az eddigi napokban barátságos kékeszöld víz most barnás-szürkés színre váltott fehér habokkal. Oktatónk szerint ez a ráfekvõs módszer a tapasztalt hajósokat is a kikötõben marasztalja, ez profi szörfösöknek való idõ. Ezért elméleti oktatással kezdtünk, a Szabályzatot "ki is végeztük". Délután fürödtünk egyet, hullámba ugráló versenyt tartottunk. Hogy ne csak elméletezzünk, körbejártuk a hajókat (kb. 100 db van a kikötõben) s Péter típusismertetõt tartott, az érdekesebb hajók felszereléseit taglaltuk, meg ismét csomóztunk, hiszen a vizsgán azt is kérik. Ez után ismét elmélet következett. Este -mivel a tanulást ma alaposan kipipáltuk - együtt átvonultunk egy vitorlázók által kedvelt pizzériába, ahol kezdetben Péter ragadta magához a szót tengeri és balatoni történetekkel, majd a sörökkel a csoport mesélõkedve is megjött, eléggé belehúztunk az éjszakába.

Reggelre szerencsére - mindenki örömére - enyhült a szél, bár maradt bõven. Péter szerint ilyen jó szélben nem manõvereket gyakorolni érdemes, hanem inkább "hosszút kell menni". A programunkban amúgy is szerepelt egy vitorlás túra, ezért - a szélirányt is figyelembe véve - Tihanyt tûztük ki célul. Beöltöztünk, mentõmellényt húztunk és nekiindultunk a félsziget felé. Nekem ez volt a legnagyobb élmény, óriásit hajóztunk, felcsaptak a hullámok, vizesek lettünk, de nagyon mentünk. (itt kell megjegyeznem, hogy én otthon, csomagoláskor beraktam a listán szereplõ gumicsizmát, ami most nagyon jól jött, hiszen a cipõm nem lett csurom vizes). Eleve reffelt vitorlákkal indultunk, de menet közben, egy csendesebb helyen, a part takarásában a vízen is gyakoroltuk a vitorlakurtítást. Késõ ebédidõtájban érkeztünk meg Tihanyba, az Apátság alatti kikötõbe. Az eddigi erõs szeles útra, no meg a hibátlanul sikerült kikötésre való tekintettel kapitányunk egy kedves hajós szokással ismertetett meg bennünket, a manõverslukkal, méghozzá saját fõzésû almapálinkájából. A kikötõhellyel szemközti lángosozóban alaposan beebédeltünk, majd felsétáltunk a templomhoz, ahonnét Badacsony felé is ellátni. A szél tovább gyengült, ezért többet nem is sétáltunk, hamar hajóba szálltunk és elindultunk visszafelé. Útközben az egyik fõ vizsgafeladatot, a vízbõl mentést gyakoroltuk, rengetegszer, egymás után. Ez igen nagy odafigyelést igényel, jól el lehet fáradni közben, ezért horgonyzási gyakorlat következett (szintén tananyag) amit a hajó körüli úszkálással tettünk emlékezetessé. A tegnapi vihar jól lehûtötte a vizet, de nem volt hideg. A vízbõl mentésekkel és a horgonyzással jól elment az idõ, és a szél is alábbhagyott, lassan csorogtunk távoli kikötõnk felé. Hogy hasznosan töltsük az idõt, az esti tanórát elõrehoztuk, és a fedélzeten körbeülve - miközben váltva kormányoztunk - tudtuk le az esti leckét. Már bõven sötét volt, amikor kikötöttünk, így kicsit az éjszakai vitorlázásba is belekóstoltunk, ami oktatónk szerint amúgy a haladó tanfolyam egyik gyakorlata. Az éjszakai kikötés is érdekes volt, egész más így a kikötõ. Mivel a visszaúton megvolt a ma esti tanulás, ezért közkívánatra ismét tábortüzet raktunk, bedobva a közösbe az addigi maradék élelmiszereket és söröket (a benzinkúton egy különítményünk étel-italpótlást is vásárolt, amíg a többiek a tüzet élesztették).

Hatodik nap - rádöbbentünk, hogy a búcsúnap is egyben - gyenge szelünk volt és nagyon meleg. A kikötõ közelében maradva a vizsgafeladatokat gyakoroltuk rogyásig, meg a kikötõi manõvereket, vitorlával és motorral. Délután négy felé teljesen leállt a szél, talán így búcsúztatott minket. Leszereltük a hajókat, úsztunk egyet, majd csomagjaink összeszedése után elbúcsúztunk, de nem hosszú idõre, hiszen a vizsgán hamarosan találkozunk.

A tanfolyam összefoglalásaként azt mondhatom, hogy nagyon sokat tanultunk, nagyon tetszettek a hajók, könnyû volt õket kezelni, jó és sûrû volt a program, a társaság kiváló, és az idõjárásra sem lehetett panaszunk: a Balaton szinte minden arcát megmutatta. Fõleg közepes szelünk volt, ami jó gyakorlóidõ, de láttunk vihart (ez sajnos egy napra befékezett minket) hajóztunk egy nagyot erõs szélben és láttunk szélcsendet is.