A tengeri tanfolyamról

Beszámolók a tengeri tanfolyamokról és a vizsgáról

Vitorlás tanfolyam 2010. július: István beszámolója

"Interneten bukkantunk rá a Vitorlásiskola tengeri ajánlatára (a belvízi jogosítványt mi a nyaralónkhoz közel, a déli parton csináltuk meg). Alaposan mérlegeltem a választásnál, a piac összes ajánlatát felmértem, és engem a kedvező ár mellett az győzőtt meg, hogy végre egy ajánlat, ahol rendesen leírják a programot és a tananyagot, ezenkívül nincsenek rejtett és plusz költségek, például a vitorlásiskolák közötti egyik legkedvezőbb ajánlatban még a szállás is benne van, és a tananyagot is biztosítják. A jelentkezés gyors és zökkenőmentes volt, még egy rövid előzetes tananyagot is kaptunk. A leutazáshoz mi (ketten jöttünk a párommal) "összebeszéltünk" két sráccal, és négyen jöttünk a mi autónkkal Zadarba. A fiúk már ismerték a vitorlásiskolát a belvízi tanfolyamról, a kocsiban jól elsztorizgattunk a kezdő tanfolyamról és a magyar vizsga keménységéről. A találkozót könnyű volt megtalálni, az óvárosi kikötő északi bejárata, a magas árbocokat követtük (no meg a GPS-t:-)

Péterrel és kollégáival lekezeltünk, a csapat többi tagja is hamar megjött, és fél kettő után a vízparton meg is történt az "üdvözlőbeszéd" és a program megbeszélése. Ezután a szállásra mentünk és villámgyorsan beköltöztünk, hiszen háromtól kezdődött az első gyakorlati oktatás! Megismerkedtünk az oktatóhajóval (Bavaria 38) a csapat egyik fele itt kezdett, a másik fele pedig a motoroson, illetve kikötői hajó-és csomóismereti oktatáson vettünk részt. Fél ötkor pedig cseréltünk, mi mentünk a vitorlásra. A motorcsónak nagyon furcsa volt, még sosem vezettem ilyet, de a tengeri jogsi motorosra is szól, így ezt nagyon hasznos volt megismerni. A vitorlázás pedig szuper volt, a délutáni Maestralban a körkormány kezelését gyakoroltuk, illetve a balatoni méretek után először szokatlan volt a sokkal nagyobb tömegű tengeri vitorlás. Kikötés után hínárpálinkával koccintottunk, majd a szállásra autóztunk (közel volt, illetve állítólag Horvátországban egy pohár még belefér). A szállás korrekt volt, a tengerparton egy aranyos apartmann, a berencdezés egyszerű, de tiszta, a kilátás pedig felejthetetlen, még sosem laktam közvetlenül tengerparton. A közeli kisboltban (itt még rengeteg ilyen van) bevásároltunk, itt minden üzlet 21-22:00-ig nyitva tart.

Másnap mi elmélettel kezdtünk, így csak át kellett sétálnunk kilencre a központi épület egyik lakásába, ott volt az oktatóterem. A vizsgán túlmutatóan egy csomó plusz anyagot is vettünk, pl. az árapály jelenség az Adrián nem túl jelentős és a vizsgán sem viszik túlzásba, de megtanultuk a kiszámolását és a táblázatok kezelését, hátha Angliába is elvet egyszer a jó sorsunk:-) Délután vitorlázás következett, motorgyakorlattal (bójára állás, oldallal kikötés) kezdtünk, majd a vitorlás manőverek jöttek, fordulgattunk, perdülgettünk. A szélre nem volt panasz, négyesre erősödött, dőltünk alaposan! Este besétáltunk az óvárosba, megnéztük a székesegyházat, még a toronyba is felmásztunk (10 kuna) onnét néztük a Naplementét.

Következő nap ismét gyakorlat jött, délelőtt a kikötőben kezdtünk, szélcsend volt, de amúgy is a motoros ki-beállást vettük volna, vagyis a "mooringolást". Ez a legnehezebb manőver, tolatva kell beállni, miközben a mancsaft a csáklyával felszedi a kikötőkötelet a vízből. A tolatás nem könnyű, de a kerékhatásra ráérezve bement a "böszme nagy hajó" feneke az először elég kicsinek tűnő helyre, a szomszédok lekoccolása nélkül. Igaz, oktatónk szorosan mellettünk állt, ugrásra készen:-) A tűző napon eléggé kifáradtunk, az apartmannban a gyors ebéd és sör után rögtön elaludtam. Párom ébresztett, kezdődik a délutáni elmélet! Bevallom, az első fél órában majd elaludtam, de egy rövid szünet után a térkép következett, ami felfrissített, hiszen kézi eszközökkel kellett navigálni. Este meglepetésként "közösségi est" következett a tengerparton, oktatóink egy kis helyi Pelinkovac mellett a tengeri túrákról meséltek (erről faggattuk őket) majd sötétedés után a csapat pár tagjával beültünk egy közeli halas étterembe (Ivo Taverna, az Ivo egy horvát férinév) bizony ma este sem kellett ringatni.

Délelőtt a tengeri kitérési szabályzat következett, illetve a Balatonról is -részben- ismert fényjelzések, bevallom, alig emlékeztem valamire a belvízi lámpákból. Délután hatalmasat vitorláztunk, a szél ismét remek volt, és bizony nem volt könnyű a megdőlt hajón a kézi iránylatmérővel szöget mérni. Az esti beállást párom csinálhatta, bevallom, én jobban izgultam mint ő, de szépen betolatott a helyünkre, még azt is megálltam, hogy ne szóljak bele...:-)

Csütörtökön a vízből mentés és a horgonyzás következett, egy kis túrát csináltunk a Zadarral szembeni Ugljan sziget egyik kis öblébe. Nagyon szép hely, kikötő is van, de a védett öbölben jól fog a horgony, éjszakázni is lehet így, ide visszajövünk! Délután VHF ismeret, elektronikus navigáció volt az anyag. Este sajnos a másnapi vizsgán izgultunk (nem kellett volna) így nagy búcsúestet nem csináltunk, egy kis búcsúkoccintás azért volt a szomszédék terraszán.

Pénteken reggel döbbentünk igazán rá, hogy ma vizsga és hazaút! Kipakoltunk az autókba, majd egy közös "vizsgáragyúrás" következett, azaz Péterrel átmentünk az összes lehetséges vizsgakérdésen. Azért bevallom, izgatottan ültem autóba, majd a kikötői parkolóból a kis evezős révcsónakba, a vizsga helyszínére menet. Péter a lelkünkre csomózta, hogy ebédeljünk és pisiljunk a vizsga előtt (ami pontban egykor kezdődik majd) nehogy apróságon múljon a siker. A vizsgáztató kapitányok (négyen) uniformisba vonultak be a kis piros épületbe, mi pedig megszeppenve az udvaron várakoztunk. Próbáltunk viccelődni, Péter is bíztatott, hogy ezek a kapitányok arra kíváncsiak, amit tudunk és nem arra, hogy mit nem, de azért mégis... Egyszer csak a kis teremben álltam (ültem) egy idősebb kapitánnyal szemben (kabátujján három arany csík), aki első kérdésként és bátorításkét leszpellingeltette a nevem (spelling: A mint Alfa, B mint Bravo, stb) majd a térkép került elő, irányt és távolságot kellett mérnem, majd a fényeken mentünk végig, aztán az IALA jelzéseken. Két kis fa hajócskát az asztalon tologatva az útjog szabályok következtek (ez volt a legkönnyebb) majd egy asztalon fekvő kibelezett VHF rádión Mayday hívást kellett leadnom, Over. Ez volt a vizsga vége is, nekem egy órának tűnt, de karórám szerint 10 percet voltam bent. A kapitány azt mondta, rendben, és visszaadta a kipipált vizsgalapot, amit én az ajtó előtt Péternek adtam, és aztán a többi sápadt várakozónak meséltem a vizsgaélményt:-) Fél három volt, negyed négyre beszéltük meg a találkozót a kikötő elé. Ettünk egy pizzát (sört már nem mertünk inni a hazaút miatt) és időre viszamentünk az okmányosztás színhelyére. A belaminált fényképes hajóvezetői okmányunk szerint mától 30 bruttó regisztertonna méretig vezethetünk tengeren kedvtelési célú hajót (pleasure craft) vitorlást és/vagy motorost. A tanfolyam remek volt, jól szervezett, tartalmas és hasznos, látszott a rutin és a gyakorlat. Jutott idő esti városnézésre és strandoltunk is a déli ebédszünetekben, mindenkinek ajánlom, nyaralva szereztük meg a jogosítványt. Hogyan tovább? A csapatból többen összebarátkoztunk és egy közös hajóbérlést tervezünk (valószínűleg tavasszal), illetve én szeternék visszajönni még idén szeptemberben a hosszú hétvégés manővertréningre, mert október közepén az olcsóbb utószezonban megpróbálkozom az első önálló kapitánykodással, párommal ketten leszünk a képesített vezetők, baráti társaságunk pedig mancsaftol majd, a manővertréning ki-beállásai hasznosak lesznek, ne jöjjünk zavarba. Kezdésnek egy kisebb körtúrát tervezünk a már megismert Zadar körüli terepen, szilárdan elhatározva, hogy csak normális időben futunk ki, amúgy pedig elnyaralgatunk a hajón. Remélem, Neptun is így akarja majd!:-) Tavasszal aztán jöhet a déli Adria, Trogir és Split!"

Motoros tengeri tanfolyam 2009. március 25-27.:

A márciusi tanfolyamra menet a hegyekben vastagon állt a hó, a Sveti Rok alagút előtt olyan látkép fogadott, mintha síelni mentünk volna: havas fenyők és sziklák. Zadar szerencsére a szokásos jó idővel várt minket. A "Barka Bar" előtt találkoztunk, mindenki könnyen idetalált. Tettünk egy rövid sétát a közeli kikötőben, megnéztük a különféle kikötési módokat és a parton álló motorosok hajócsavarjait, orrsugár motorokat. Közkívánatra bevásárolt a csapat beköltözés előtt a Konzum áruházban, a bázison hamar berendezkedtünk és már kezdtük is az elméletet. A tengerrajz és árapály ismeretekkel kezdtünk, és a teraszról hamar meg is állapítottuk, hogy éppen dagály van, jó magas vízállással. Este hét után végeztünk, még maradtunk a teremben beszélgetni egy kicsit a Konzumban vásárolt "Karlovacko" készletet tesztelve. Este a csapat egyik fele átsétált törzshelyünkre Ivoékhoz, mások saját készletből vacsoráztak és inkább a tanulást választották. A visszafelé történő séta közben a tengerparton tábortűz mellett ücsörgő helyiekkel találkoztunk, márciusban azért ez itt is szokatlan látvány. Másnap reggel borongós idő volt, délnyugat felöl esőfelhők közelegtek. a tenger nyugodt és síma volt, a felhőzetből remélni lehetett, hogy csak délutánra fog esni, így motorozással kezdtünk. Most a bázis előtt gyakoroltunk, nem kellett szélvédett öblöt keresni, alig "lélegzett" a tenger. Minden jól ment, de azért a horgonyzás gyakorlásánál volt egy kis esemény: az utolsó gyakorlatnál a horgony elakadt a fenéken egy sziklában. A bázis előtti öbölben ritka a szikla, homok, apróbb kövek és tengeri fű jellemzi az aljzatot, most megtaláltuk az egyetlen nagyobb sziklát, a borongós idő miatt nem lehetett olyan jól látni a medert, mint máskor. Szerencsére ellenkező irányba motorozva a hajóval ki tudtuk mozgatni a szikla alól, most ugyanis hideg lett volna az idő egy merüléshez, hajósember pedig mégsem veszítheti el a horgonyt...Mire kiemeltük a hajót, elkezdett szemerkélni az eső, mi pedig a teremből -"manőverslukkos" pohárkával a kezünkben- néztük, ahogy igazán rákezd az eső. Itt ritkaság az ilyesmi, de a pálmáknak is inniuk kell valamikor, szerencsére megvárta, amíg befejezzük a gyakorlást. Délután térképészkedtünk, mígnem öt óra után kisütött a nap, kitisztult az ég és melegünk lett a teremben. Hamarabb fejeztük be az elméletet mint előző nap, így be tudtunk menni az óvárosba sétálni és kagylót szedni. A szokásos kagylószedő helyünkön azonban a megszokottnál jóval magasabb dagályszint fogadott minket, és hullámzás is volt, így nem tudtunk lemászni kagylót szedni. A közeli Konzum most is megmentette a vacsorát, a hűtőben volt mirelit kagyló, egész nagy példányok. A kagyló horvátul "Dagnje" és 24 kunáért jó nagy adagot lehet kapni, héjától megtisztított állapotban. Meg is főztük, előételnek pedig helyi sajtot, hazai kolbászt és fekete olivát csipegettünk, jót beszélgetve. Másnap délelőtt átismételtünk mindent és irány a vizsga helyszíne. Bár időben érkeztünk, egy cseh csoport már itt várakozott, s hamarosan a vizsgáztatók is megérkeztek. Két kapitány jött vizsgáztatni, az egyik a mi magyar csoportunkat, a másik pedig a cseh csoportot kezdte vizsgáztatni. Szokás szerint minden rendben ment, nem voltak váratlan kérdések. Amíg az igazolványokat elkészítették, addig mi átsétáltunk az óváros tenger felöli oldalára a tengeri orgonához ("Morske orgulje") ami egy érdekes szerkezet: a rakpart kövei alá üreget készítettek, ahová becsapnak a tenger hullámai, a rakpart járdáján pedig behangolt "sípokon" távozik a hullámzás által kiszorítot levegő, érdekes dallamokat keltve. Ahogy a hullámverés változik, úgy módosulnak a dallamok is. Egy rövid ""koncert" meghallgatása után visszamentünk az irodába, ahol már készen voltak a tengeri jogosítványok. Jó hajózást mindenkinek!

Motoros tengeri tanfolyam 2009. február 25-27.:

A februári szezonnyitó tengeri tanfolyam előtt a leggyakoribb kérdések az időjárásra vonatkoztak, milyen idő szokott lenni ilyenkor a tengeren? Nos, remek időt fogtunk ki, napsütés és 14 fok körüli hőmérséklet, miközben itthon még tartott a tél. A találkozó után birtokunkba vettük a szállást, a napsütötte teraszon koccintottunk a megérkezés örömére. Egy rövid ebédszünet után el is kezdtük az elméleti oktatást, a napfény közben többször is kicsalt bennünket a teraszra, hol egy közeli hajózási jelet, hol egy -jelzését is használó, ezért tananyagba illő- halászhajót néztünk meg a napon sütkérezve. Jól haladtunk az anyaggal, a térképműveletekben különösen ügyes volt mindenki. Este a közeli (mérsékelt árfekvésű) étteremben vacsoráztunk, "Ivo Tavernájában". A főnök, Ivo ugyan nem volt ott, de helyettese, Ante maga hordta asztalunkra a tengeri finomságokat és egy üveg "Refosk" vörösbort is megkóstoltunk. Másnap is szép időre ébredtünk, a meteorológia azonban frissülő szelet mondott, így délelőttre tettük a motoros gyakorlati oktatást. Nem döntöttünk rosszul, ugyanis a szél egyre erősödött, így átmotoroztunk a közeli "Borik" öbölbe, a puntamikai világítótorony félszigetének szélvédett oldalára. A Zadar feletti hegyek hósipkái és az alattunk mélykéken szikrázó tenger látványát hosszú percekig csodáltuk és fényképeztük. A kikötői manőverek gyakorlásához behajóztunk a közeli Marinába, itt már javában zajlott a hajók festése, szezon előtti karbantartása. Két óriásjacht szomszédságában gyakoroltuk az oldallal kikötést, a szűk helyen végzett manőverekhez pedig behajóztunk a vitorlások mooringkötelei közé, hogy valóbvan szűk helyen legyünk. A legjobban mégis mindenkinek a siklás gyakorlása, vagyis a "kövér gázzal" való ismerkedés teszett, amihez az óváros felé tettünk egy kört. Visszafelé a szél annyira beerősödött, hogy csak "cdirkálva" tudtunk haladni, így is csuromvizesek lettünk. A nap ugyan szépen sütött, de februárban még nincs nagy ereje, így a bázison forró fürdő és egy korty szilvapálinka melegített minket vissza a délutáni elméletezéshez. Este besétáltunk az óvárosba és szedtünk egy kis kagylót (bevált helyünkön) az esti közös kagylóleveshez, ami hagyomány iskolánkban. Tejszínesen, fehérborral készítettük el és kissé bele is húzódott az est az éjszakába. Másnap reggel összefoglaltuk az anyagot, átmentünk még egyszer a kérdéseken, majd elindultunk vizsgázni. Csak mi voltunk a kapitányságon és Bozsics úr, a magyarul is beszélő kapitány tartotta a vizsgát, vele amúgy is öröm vizsgázni, mindig elsüt egy-két tréfát, most például az utolsó vizsgázónknak befejezésül (amikor a hajók éjszakai jelzéseit kérdezte végig) feltette azt a kérdést: mi az: piros fehér és zöld? Zoli a nem vonóhálós halászattal foglalkozó hajót mondta, amely jobb oldalát mutatja, de Bozsics úr mosolyogva azt mondta: piros fehér zöld, ez a magyar föld, vagyis az utolsó kérdés már csak poén volt. Az okmányok átvétele után fagyizással búcsúztunk Zadartól.

Vitorlás+motoros tengeri tanfolyam 2008. június:

A belvízi jogosítvány megszerzése és néhány kalandos balatoni hajóbérlés után hamarosan elkezdtem kacérkodni a gondolattal, hogy jó lenne mindezt a tengeren is kipróbálni és alkalmanként hajón tölteni a nyári szabadságot. A belvízi tanfolyamon szerzett jó tapasztalatok miatt a tengerire is visszatértem Péterékhez. Levélben egyeztettük a programot és a hoznivalókat, majd hamarosan elérkezett a várva-várt utazás. Amikor mi mentünk, még nem volt készen a nagykanizsa környéki autópálya-szakasz, amúgy végig jól lehetett haladni, nem fáradtunk el az utazástól. Jó ötlet, hogy vasárnap van az indulás, mert a szombat nagyon durva tud lenni nyáron a horvát pályán. Az utazáshoz jó tanács mindenkinek: a horvát szakaszon nagyon ritkán vannak a benzinkutak, 50-80 kilométerenként, mi majdnem megjártuk, hagytuk majdnem kifogyni, kút meg csak nem jött...úgy mentettük meg a helyzetet, hogy lekanyarodtunk a legközelebbi kijáratnál, és szerencsénkre az első faluban volt egy INA kút. A másik tanács: a fizető kapuknál lehetőleg ne eurót adjatok, mert ha nem kerek összeg a díj, hajlamosak nem visszaadni. Pl. az egyik szakaszon 4 eurót kértek, ötöst adtam és nem kaptam vissza. Reklamálásomra a kuna fillérjében, "lipában" kaptam egy fél marékkal...Kb. 150 kuna legyen nálatok a pályadíjra. Amúgy mi egy megállással 6 óra latt ledöngettünk.

A szállás nagyon jó volt -egy aranyos apartmannház a tengerparton- az üdvözlés után azonnal beköltöztünk, minden rendben volt. Első délután átnéztük a vitorlás biztonsági és egyéb szerelvényeit, kipróbáltuk a mellényeket, hevedereket, csomóztunk és elméleteztünk is egy kicsit. Este "welcome-party" volt a kertben, melynek során a tengerpartra is lementünk, ami nem volt nehéz, mert a "kert végében" volt.

Újabb hasznos tanács: mi úgy felpakoltunk élelmiszerekkel, mintha máshol nem lehetne élelmet kapni a világban. Szerencsére a határon nem volt gond, állítólag újabban nem foglalkoznak az élelmiszerekkel a határőrök. Valójában Zadarban ugyanannyi bolt van, mint otthon (Spar, stb.) és mindenhol lehet bankkártyával fizetni. Az árak is hasonlóak, szóval feleslegesen cipekedtünk, és -mivel mindenből hatalmas mennyiséget vettünk- még drágábban is jöttünk ki. Azt tanácsolom, csak egy-két napnyi élelmet+innivalót hozzatok, itt minden nap lehet venni ami kell, sokkal olcsóbb lesz, mint hazavinni a konzerveket meg a zsugorfóliás sióleveket.

Másnap 9:00-kor kezdtünk, egyig elméleteztünk, délután háromtól hétig pedig hajóztunk. Később is ez volt a menetrend. Nagyon tetszett, hogy egyből kipróbáltuk az elméletben tanultakat, pl. a "pozíció meghatározása felszíni tereptárgyak iránylatának mérésével" c. részt a hajón a zadari katedrális, az ugljani kikötő és a zatoni templomtorony iránylatának egyidejű mérésével nagyon pontosan meghatároztuk, így egyrészt könnyebben megértettük, másrészt pedig meg is jegyeztük a tananyagot.

Minden fontos manővert gyakoroltunk, szerencsére mindenki képben volt az alapokkal, nem kellett az időt azzal tölteni, hogy "ez a vitorla, ez meg a hajó"...természetesen a vitorlázás volt a legjobb, de a motoros manőverek és a horgonytréning is nagyon hasznos volt, ez utóbbit nagy fürdőzés követett. A tanfolyam része volt a kisgéphajó oktatás is, nekem már volt belvízi motoros jogosítványom, de azért sok újat tanultam, és nem mellékesen a vizsga óta nem is vezettem motorcsónakot, szóval frissítésnek is nagyon jó volt.

A vizsga nem jelentett problémát, én egy magyarul is beszélő idősebb vizsgáztatóhoz kerültem. Villámkérdéseket tett fel, pár szavas válaszokkal beérte ha látta, hogy tudom, már léptünk is tovább. A végén még pár percet el is beszélgettünk, aztán jó hajózást kívánt. A jogosítványt egy óra múlva vehettük átA kikötői séta során ki is néztünk egy zadari chartercéget, megnéztük előre a hajóikat, hamarosan jövünk bérelni!

Motoros tengeri tanfolyam 2008. május:

"Régóta nyaralunk Horvátországban a családdal, szinte minden nyarunkat itt töltjük. Az Isztriától Dubrovnikig bejártuk már a tengerpartot, többnyire sátrazni szoktunk, újabban pedig magánházaknál veszünk ki szobát. Miután már szinte az összes nevezetes várost bejártuk és a standolás minden válfaját (matraccal, sziklás strandon, homokos strandon, stb.) kipróbáltuk, elkezdtem nézegetni a vízen száguldozó hajókt, főleg a motorosokat. Szinte mindenhol lehet ilyeneket bérelni, és a legtöbb tulajdonos még jogosítványt sem kér, főleg a kisebbekhez (a nagyobb kabinos hajókat nem kérdeztem, csak a kisebb gumitestűeket) Mi is béreltünk egy ilyet, gondoltam, ha autót tudok vezetni, akkor ezt is. Meglepődtem, hogy mennyire nem így van, mivel itt a hátul lévő motort kormányzom jobbra-balra a kormánykerékkel, a hajó eleje nem azt csinálta, amit én szerettem volna. Azért szerencsésen telt az egy napos kirándulásunk, viszont nagyon beleszerettem a dologba. Elhatároztam, hogy jogosítványt szerzek és egy kicsit kitanulom a témát, és ezentúl hajóval (is) nyaralunk. Az interneten kezdtem nézelődni, és meglepően sok találatot kaptam. A felhozatal nagyon sokféle volt: a néhány órás, egy-két napos csak elméleti gyorstalpalóktól kezdve (ebből volt a legtöbb) a több héten át tartó (elméleti képzés) és egy héten át éjjel-nappal hajózó vitorlásakadémaia ajánlatig. A legérdekesebb az volt, aki Magyarországon csak elméletben lenyomta az anyagot, aztán vitte vizsgára a jelölteket a tengerre. Mint megtudtam, így is lehet "papírt" szerezni, mivel a horvát vizsga csak elméleti. Én végül Péterék ajánlata mellett döntöttem, mivel időben, árban is megfelelt és ami lényeges, a tengeren zajlott, gyakorlattal egybekötve! A tanfolyam időtartama is lényeges volt, 3 napnál többem nemigen volt rá, hiszen a nyári szabira akartam tartalékolni a többit.

Hamarosan Zadarban voltunk a fiammal együtt (17 éves, őt is elhoztam, mondván együtt könnyebben elvezetjük majd a bérelt hajót) túlestünk a megismerkedésen és egy nagyon intenzív, jó hangulatú oktatás vette kezdetét. Első délután elméleteztünk, meg mánap délelőtt is. Jó sokmindent tanultunk, de érthető volt a magyarázat, vetítés, segédanyagok, és használható jegyzetet is kaptunk. Másnap délután volt a gyakorlati oktatás, egy kisebb motorcsónakon. Itt is sokat tanultunk, gázkar és egyben irányváltó finom kezelése, kanyarodások szűk helyen (Péter talicskás hasonlatával jöttem rá, mit is csináltam rosszul az első hajózáson) kikötés és elindulás, horgonyzás és vízből mentés. Az oktatóhajó ugyan 5 személyes, de elég pici jószág, négyen ültünk benne de a lábunk folyton összeakadt a cseréknél. Igaz, gyakorolni könnyen lehetett vele és nagyon jó műszaki állapotban volt. A hiúságomnak jól esett, hogy az oldallal parkolásban (a legnehezebb feladat) a fiam nem volt ügyesebb nálam, nekem ment a legjobban:-)

Bár Péter nyugtatott, én halál ideges voltam a vizsga napján. Délelőtt átnéztük még egyszer közösen az anyagot elejétől végéig, aztán 12 óra körül besétáltunk a kapitányságra vizsgázni. Idegességemet csak fokozta, hogy a magyarul is beszélő Bozsics kapitány aznap nem vizsgáztatott, haenm a szomszédos "piros épületben" egy fiatal egyenruhás kapitány várt minket. Megijedni sem volt időm, már bennt is voltam. Megkérdezte, milyen nyelven beszélek, én azt feleltem, "in Englis, very little" No problem, felelte, és főleg olyanokat kérdezett, amihez nem kellett nyelvtudás. Szöget és távolságot kellett mérnem a térképen, halászhajó fényjelzését kérdezte (tréleres fising boat, magyaráztam, vagyis hogy vonóhálós halászhajó) meg le kellett betűznöm, hogy Zadar (Zulu, Alfa, Delta, Alfa, Romeo). Végül a vészjelzéseket kérdezte, én meg soroltam: mayday, s.o.s., vörös rakéta, és a karok repülést utánzó mozgatása ez utóbbit be is mutattam:-)

Pár perc alatt készen is voltunk, a titkárságra kellett visszajönni a jogosítványért egy óra múlva. Addig beültünk ismét a "Tri Bunarába" (Pétertől megtudtam, három kutat jelent horvátul) mit mondjak, nagyon megkönnyebbülve. Igaz, csak alkoholmenteset ittunk, de nagyon jó volt a hangulat, hát még amikor a jogsi is a kezünkbe került! Fényképes, belaminált kártya nagyságú igazolvány. Nyáron be van tervzve a hajóbérlés, nagyon várjuk már! Mindenkinek csak ajánlani tudjuk a tanfolyamot, mi nagyon jól éreztük magunkat és sokat is tanultunk."

Kedves Péter,

Szerencsésen hazaértünk a tanfolyamról, köszönjük még egyszer az oktatást és az anekdótákat! Nagyon jól éreztük magunkat, és a vizsga is pont olyan volt, amilyennek mondtad. Remélem hamarosan találkozunk, mi alig várjuk, hogy kipróbálhassuk magunkat a képesítésünkkel!

üdvözlettel,

Molnár Gábor és Andrea

Szia Péter!

A múlt hétvégén megtörtént az első önálló hajózásunk! Jó időt jelzett hét közben a windguru és barátnőmmel elhatároztuk, hogy hétvégére leugrunk Szlovéniába. Izolát választottuk, péntek este el is foglaltuk a szállást egy kis apartmannban. Szombat délelőtt kisétáltunk a kikötőbe, és a Marina recepció előtt szinte bele is ütköztünk egy kis chartercég standjába. Kisebb vitorlásokat és motorosokat adtak bérbe, simán elfogadták a horvát jogsit. Mi egy napra béreltünk (de olyan jól sikerült, hogy vasárnap is kivettük a hajót) egy kis Raymarine típusú motorcsónakot. A motorja ugyanúgy 30 LE volt mint amin a tanfolyamon gyakoroltunk, csak ez fémtestű volt, és egy miniatűr orrkabin is volt elöl. A kiállásnál kicsit izgultam, de rendben ment minden. Piránba szerettünk volna elkirándulni, az csak 4 mérföld. A kikötő előtt kipróbáltam kicsit a hajót, mennyire fordul, tolatgattam, stb. aztán elindultunk. Először óvatosan, majd hamarosan nagy gázzal siklattuk a hajót, porzott a víz, élmény volt! Piranban először felmentünk a várhoz, majd lefelé jövet megebédeltünk egy hangulatos étteremben, a teraszról láttuk is a kikötött hajónkat. Ebéd után a nagy melegre való tekintettel strandoltunk, de a hajóból! Átpöfögtünk a szomszédos meredek sziklafal alá, s mivel már több hajó is horgonyzott itt, gondoltam alkalmas a hely (a térképet meg sem néztem, pedig adtak a hajóhoz) Először nem akadt be a horgony, mert tiszta tengeri fű volt az aljzat, de aztán végül egy kisebb aprókavicsos részen megkapaszkodott. Hatalmasat fürödtünk, fejeseket ugráltunk, sokkal jobb hajórol strandolni mint a zsúfolt partól. Utána még egy nagyot robogtunk, kihúztunk a nyílt tenger felé (messziről látszott Trieszt) és késődélután értünk vissza Izolára. A kikötésnél ismét volt egy kis izgalom, mivel mi hoztuk vissza utoljára a hajót és már csak egy szűk hely maradt, de nem koccoltam le semmit. Este elmentünk az általad említett "Winch Bar"-ba, nagyon jól esett egy hideg sörrel (a hátam ellenben leégett) elmélkedni a nap eseményeiről. Másnap újra kivettük a hajót, először Triesztbe akartunk átmenni (7 mérföld) de aztán rájöttem, hogy erre több idő kell, így csak a szomszédos Koperba mentünk. Van egy kis óvárosa, amúgy egy nagy ipari kikötő, jött is szembe egy nagy konténerhajó, jó nagy ívben kerültük. Aznap a beállás már izgalommentesen és még jobban sikerült. Nagyon jó volt az első hajózás, el is határoztuk, hogy miután begyakoroltuk magunkat, egy későbbi alkalommal átmegyünk Velencébe is, persze egy jóval nagyobb, kabinos hajóval, meg nagyobb társasággal, hogy a költségekkel jobban kijöjjünk. Köszönjük a tanfolyamon szerzett tudást, nagy hasznát vettük, majd még beszámolunk a további kalandokról!

üdv,

Márk